Köszi nagyi!

Egyszer réges-régen nagyi hozott nekünk egy nagy tálca sütit. Gyorsan kikaptam a kezéből odaviharzottam a legközelebbi asztalhoz és gondosan bontogatni kezdtem a fóliát. Nézem innen, nézem onnan...de sehogyan sem jöttem rá mifélefajta csuda lehet, ígyhát rákérdeztem. Nagyi kisebb vigyorral az arcán mondta az emeletes sütemény nevét: Román krémes. Hát én húzgáltam a szemöldököm mert a neve alapján nem igazán indult meg nyálelválasztódásom, de aztán.... :O Na lényeg a lényeg, megkóstoltam, "összeestem" majd újra ettem belőle :).

Azonnal beszereztem a receptet nagyi rongyos, vaskos, sárgulófélben lévő könyvéből. Ma elkészítettem, a hűtőben pihen, várja a holnapi felavatást. 

Megpróbálom minél hamarabb bepötyögni a receptet és mellékelni a fotográfiát. 

A sütés közben fellépő kissé sem megoldhatatlan problémák ellenére(mérleghiány, sodrófahiány nyújtódeszkahiány dió(!)hiány) úgy érzem jó lesz a végeredmény.