Ma ahogy felkeltem, bevallom izgultam kicsit mi vár rám ha kinyitom a hűtőt. Talán laponként zuhan ki belőle a diós emelet és persze a csúszást a krém teszi lehetővé, ami tegnap még csak-csak elég lett, hiszen a nyalakodni kívánó hercegem a tálka felé vette az irányt, amint meglátta, hogy próbálom összeeszkábálni a sütemény végleges formáját. Villámokat szóró szemem láttára sem hátrált el a krémtől, így kénytelen voltam kissé felgyorsítania a folyamatot hogy "nekem" jusson több. :)
Íme a recept:
Tészta:
- 50 dkg liszt
- 1 tk. szódabikrabóna
- 4 egész tojás
- 2 ek. méz
- 25 dkg porcukor
- 10 dkg darált dió
Krém:
- 25 dkg porcukor
- 25 dkg darált dió
- 1 l tejföl
- 1 tk. vaníliaaroma
Elkészítés: a tészta hozzávalóit összegyurjuk, egy pár órára hűtőbe dobjuk, majd 5 lapot sütünk belőle. A lapok egyenkénti sülési ideje 5 perc kb., de lehet látni, ha már szép aranybarna akkor megsült. Összeállítjuk a krémet. ( nálam a tejföl elég folyósnak bizonyult így tettem bele plusz egy zselatint is= meglangyosítom gáz fölött a tejfölöket és hozzáöntöm a zselatinport, összekutyulom és hagyom kihülni). A diós cukros tejfölös masszát egy picit hűtőbe rakom. Ha kihűltek a lapok és a krém egyszerűen csak megkenem a mézes lapokat, szépen hogy mindenhova jusson. Lap-krém-lap-krém-lap-krém-lap-krém-ééés lap a tetejére. Díszíthetjük a tetőfedőlapot porcukorral (elolvad rajat), csokimázzal (tiszta mancs lesz minden) de ha simán hagyjuk akkor is isteni finom lesz, én szórtam rá egy csipet fahéjat (hogy mégis legyen rajta valami, a snasszosság elkerülése végett).
Good luck!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése